Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Drága Gizuskám!
Nagyon restellem, hogy csak most jutottam el oda, hogy a legkedvesebb barátaim vendégkönyvébe ellátogassak. Egész héten készültem a képeket megszerkeszteni, hogy már pénteken reggel jöhessek - hát ez lett belőle! Most nem megyek bele a témába, de hidd el már a végponton vagyok. (Egyébként az én gépemmel is gubanc volt, el is vitte Petya a múlt pénteken, aztán a héten meg más baj lett.) Angyalom! Nagyon jó, hogy váltott műszakban leszel, már a pihenés szempontjából is! A jövő héten biztosan "megfekszem" az elmúlt és jelen időszakot, de remélem, valamikor végre tudunk beszélgetni! Gizuskám! Nagyon kellemes, békés, szeretetteljes Húsvétot kívánunk Neked és Szeretteidnek, és jó pihenést! Szeretettel gondolunk Rád, millió puszi és ölelés: Gerti |