[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]
Szeretettel:Tücsi
|
Szupernagyikám! Kellemes, szép hetet kívánok neked!
|
SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZIRÓZSÁK
Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.
Kellemes hétvégét!
Szeretettel:Tücsi |
Ti,
akik
csillagok
útján jártok,
szerető szívvel
emlékezem rátok.
Életemből felidéztek
Sok emléket: meseszépet.
Amikor én gyertyát gyújtok,
gondolatban velem vagytok.
Gyertya lángja égig emel,
körbefon, és
fénnyel
ölel.
Ezen csodás őszi napon, sok
száz gyertya fénye ragyog.
Fényessége kedves nekem:
melegíti szívem-lelkem.
Megvilágít földet-eget,
megbékíti az embereket.
Szeretet gyúl a szívekben,
hit és remény a lelkekben.
Lángja áldást hoz a Földre,
imánk hangja száll az égbe.
:...............................................................
Kati é s macsekok
|
|
Én vagyok a szelíd őszi eső
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Drága Barátném!
Békés,csendes megemlékezést kívánok,és nagy szeretettel gondolok rád:Isabo |
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
(Juhász Gyula: Consolatio)
Drága Gizuskám!
Eljött a „hivatalos” emlékezés ideje, bár azt hiszem, mindannyian úgy vagyunk ezzel, hogy valahol egy kicsit az „élők hiúsága”. Hiszen nem ezekben a napokban emlékezünk csak drága Szeretteinkre (imádott Édesapám 34 éve minden percben hiányzik!), máskor is megyünk Hozzájuk virággal, mécsest gyújtunk, állandóan velünk Vannak – én sokszor érzem is.
Csendes, békés, kegyelet teljes emlékezést kívánok, baráti öleléssel és puszival: Gerti |
|
Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Kedves Szupernagyi!
Meghitt, csendes emlékezést kívánok: Manócska |
Emlékezzünk szeretteinkre, akik már csak a szívünkben vannak velünk!!!!
Halottak napján!
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Szeretettel:Tücsi
|
|
|
A temető éledezni kezd
csak te lehetsz ki rajta veszt,
öntudatra ébred mind ki holt
sírból kel ki, Múlt, mi volt.
A tükörből más arca néz
elfordulni túl nehéz,
ez nem álom, ez valóság
már elhagyott a bátorság,
Démonokat visz a szél
a Gonoszé ez az éj.
Segítséget ne is várj
inkább este ne járkálj,
csukj be ajtót, ablakot
szíved félelemtől zaklatott,
bújj be az ágyba,
húzz magadra takarót!
Ez a Gonosz Álma!
Vegyél be egy altatót!
Happy Halloweent! Zsóka
|
Ébredés
Fáradt párkák szövik a reggelem.
A fagy mindent beborít.
A jégvirágok mögött egy furcsa
táj: a hófödte határ sejlik fel
nekem. Nem látni életet .-
Sehol egy állat, sehol egy virág.
Tél van, s még nagyon korán.
Csöndes falumban ébred az élet.
A szomszéd a kútról vizet cipel.
Orrára fagy a dér, de bent huncutan
ébred álmából a kályha, s meleget
varázsol a szűk, kis szobába.
Nyújtózik a sarokban a pók, lábai
elgémberedtek, de ő mégis önfeledt
örül a legújabb reggelnek.
Fáradt párkák szövik a reggelem.
A fagy mindent beborít.
Bent gőzölög forró teám,
s a frissen sült kenyér már kész.
Elgondolom mi vár ma rám,
s tanácsot kérek: drága párkák
mondjátok, én is önfeledt örüljek
ennek a reggelnek?
Kellemes pihenést kívánok!
Tücsi |
„Az ember valódi lényege a jóság. Vannak más, a nevelésből és a tudásból eredő jó tulajdonságok, de alapvető fontosságú, ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni, és értelmet akarunk adni létezésünknek, hogy szívünk jó legyen.”
(XIV. dalai láma)
Drága Gizuskám!
Most csak ennyi telik tőlem, elég zűrzavaros volt a hét, és még nincs vége (egyáltalán nem vagyok jól) ! Szeretettel gondolunk Rád, vigyázz Magadra, legyenek nyugodt, szép napjaid! Sok-sok puszi és ölelés: Gerti
|
Kellemes szép hetet kívánok!
Tücsi |
"Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenek előtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani."
(Marie Curie)
Drága Gizuskám!
Nagyon sajnálom, nem tudtam a betegségedről, nagyon régen hallattál magadról! Annak szívből örülök, hogy mindketten (Te és a géped) meggyógyultatok, és végre jelentkeztél! Őszintén mondom, már nagyon aggódtam, hogy mivan Veled?! Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz! (Nálunk változatlan a helyzet, annyi jött még az eddigiekhez, hogy a jobb kezem nagyon fáj, nehezen tudom használni, de a legfontosabbakat azért el kell végezni.)
Esőmentes, szép, nyugodt őszi napokat kívánok, szeretettel puszillak: Gerti
|
Gemma Moretti : Őszül az erdő
Tegnap százszínű libegő láng volt,
ma földszagú szél karjaiban táncolt,
holnap, ha itt jársz, s felfelé nézel,
elárvult nagy fák üzennek a széllel.
Arannyal öntve az erdő alja,
kusza virgács a bokrok barna gallya,
tüskés ág megfog s bús őszi jajjal,
elhullt virágát követeli rajtam.
Drága Gizuskám!
Annyira örülök, hogy végre minden rendben van körülötted,
és végre itt lehetsz újra köztünk.
Nagyon jó, hogy meggyógyultál Te is, meg a géped is
Kívánok nagyon szép, napsugaras őszi hetet. Milió puszim: Zsóka
|
Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
DrágaGizuskám!
Nagyon szép, napsugaras hetet kívánok, szeretettel puszillak: Gerti
|
Ősz van
Beérett a termés
Gyönyörű ősz van!
Fénylik az október délután.
Beérett a termés,
nincs már gyümölcs a fán.
Ökörnyálból ezüst fonódik,
zizegnek a sárga levelek.
Gyönyörű ősz van!
Minden csendes, megelégedett.
A fák, a föld, a virágok
megadták, amit csak lehetett,
de mi megadjuk-e egymásnak?
Erre feleljünk, emberek!
Petrőcz Mária
Kellemes napot és vidám hetet kívánok:Tücsi
|
[1732-1713] [1712-1693] [1692-1673] [1672-1653] [1652-1633] [1632-1613] [1612-1593] [1592-1573] [1572-1553] [1552-1533] [1532-1513] [1512-1493] [1492-1473] [1472-1453] [1452-1433] [1432-1413] [1412-1393] [1392-1373] [1372-1353] [1352-1333] [1332-1313] [1312-1293] [1292-1273] [1272-1253] [1252-1233] [1232-1213] [1212-1193] [1192-1173] [1172-1153] [1152-1133] [1132-1113] [1112-1093] [1092-1073] [1072-1053] [1052-1033] [1032-1013] [1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [Korábbi]
|