Joshua Bell hegedűjátéka
Azt mondják, igaz történet! (Mindenesetre tanulhatunk belőle!)
Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i
Metróállomáson, és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen
negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember
fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a
csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított,
és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a
hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba
anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz
támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára
nézett, és továbbsietett.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen
fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka
továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más
gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni.
Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32
gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás,
senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze,
Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió
dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás
előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek
átlagosan $100-ba kerültek.
Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését
szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták,
hogy egy hétköznapi környezetben, egy alkalmatlan időpontban vajon
felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e
a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk
arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a
zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más
mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap, mint nap?
Drága Gizuskám!
Nagyon sok szeretettel gondolok Rád, és nyugodt, derűs, szép napokat kívánok! Vigyázz Magadra, puszillak: Gerti |
AJÁNLOM AZ OLDALT
