[Későbbi] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Nincs válasz
Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat,
A szenvedőket telehintjük könnyel:
Az Isten, aki mindnyájunknak atyja,
Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel?
- Nem tudom!
Talán azért, mert tudja jól az Isten,
Hogy nincs halál, s örökké tart az élet?
Hogy más alakban támadunk föl ujra,
Ha régi formánk széttört, semmivé lett?
- Nem tudom!
Ismertem embert. Nem tett soha rosszat.
Nemes, nagy lelkén nem volt soha szenyfolt.
S csapások érték, hogy csaknem megőrült!
Mért szenvedett így, hogyha bűntelen volt?
- Nem tudom!
Ismertem embert. Maga volt a gazság.
De életét bőségben, vígan élte,
S fénylett rá folyvást a szerencse napja!
Ha hitvány volt, az Isten mért kimélte?
- Nem tudom!
Vagy van talán igazság, túl a földön?
Van angyal, végzést lángbetükkel író?
Van, aki lát, hall és itéletet mond,
Különbet, jobbat, mint a földi bíró?
- Nem tudom!
A vénség elhal, sírba dől. Helyén van.
Korhadt, kiélt. De jó uram, felelj meg
E bús kérdésre: Mért hal meg a bájos,
Friss, édes jószág - mért hal meg a gyermek?
- Nem tudom!
Egy eb döge s halott Napóleon közt
Nincsen különbség? Úgy elpusztul éppen
A fényes lángész, mint a ronda állat,
Mely túrt, sarat túrt teljes életében?
- Nem tudom!
Hát életünknek nincs más célja, mint az,
Hogy porrá váljunk, temetői röggé?
Legyek módjára röpködjünk a fényben
Pár évig - aztán rothadjunk örökké?
- Nem tudom!
Biztos, hogy végül megfagy az egész föld!
Ha mindezt tudja és előre látja:
Mért küzd, mért épit, mért tanúl az ember?
Felelj meg erre, bölcsesség barátja?
- Nem tudom!
Ó szép öreg bölcs! Mielőtt kilobbansz
S hulládon férgek milliói rágnak -
Mondd: érdemes volt a világra jönnöd?
Mondd: van-e célja az egész világnak?
- Nem tudom!
Ábrányi Emil
----------------------------------------------------------------------
Csendes,békés napot:)
Kati és Macsekok |
Drága Barátaim!
Megtört szívvel tudatom veletek, hogy Édesanyám augusztus 24.-én örökre itt hagyott bennünket!
Még az előbb szemembe néztél,
Erőtlen kezeddel megérintettél.
Arcodra mosolyt erőltettél,
S halkan súgtad fülembe,
Ne félj!
Mily gyorsan elszállt ez a pillanat!
Fénytelen szemeid lehunytad.
Kezed kezemből kicsúszott,
Arcod megnyugodott, így búcsúzott.
Nem Félek!
Lelked remélem békére talált,
S Te már a menyekből vigyázol Ránk!
Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,
S örökkön-örökké emlékezünk Rád!
 Tücsi |
A bizalom nem csak egy szó,
mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
mi nagyon könnyen odavész.
A bizalom egy hosszú út,
melyen mi is végigmegyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta,
attól is függ, mi mit teszünk.
A bizalom a legnagyobb díj,
mit másoktól kaphatunk,
S bizony e ritka kincsért sokszor
nagy árat adunk.
A bizalom az egyetlen út
egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
ha már mindennek vége.
A bizalom egy fájdalmas érzés,
mert bízni csak szeretve tudunk,
S a szeretetben a legszebb az,
ha a másiktól bizalmat kapunk.
Drága Gizuskám
Kívánok nagyon szép, kánikulamentes hetet puszi Zsóka
|
Fortuna
Mások a szerencsét
Könyörögve kérik,
Tolakodva hívják.
Úton, útfelen
Futnak utána.
Bele csimpaszkodnak
Fényes köpenyébe,
Ráncigálják, húzzák
Éhesen, mohón,
Görcsös erővel.
Szemüket kinyitják,
Nézik, egyre nézik,
Mint hajó-töröttek
Messzi tengeren
Nézik a partot.
Lesütött szemekkel
Járok a világon
S a szerencse mellett
Némán megyek el.
Nem veszem észre.
------------------------
Boldog vidám napot:):)
Kati és Macsekok |
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
Szeretettel gondolok rád és puszillak: Isa :) |
-- Van öröm, mely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod,
Adj jó szót, vigaszt, s ha van, falatot!
Derűt, tudást vagy békülő kezet,
Mindez tied. Add másnak s nézheted,
Hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
Meggazdagítva lelked asztalát!
szeretettel gondolok rád . Margó
 |
Kellemes hétvégét kívánok:
|
|
"A hit csodákra képes; arra késztetheti Istent, hogy megmutassa magát, s megadja
néked azt, amiről hiszed, hogy megkaphatod tőle.
Isten áll legközelebb az emberhez, számára Ő a legfontosabb.
Nem mindenkinek lehet közelében az édesanyja és édesapja, de Isten mindig veled van, benned van.
Még akkor is, ha nem szereted Őt. Nem fog sohasem elhagyni, belőled kiköltözni. Vigyáz rád, mint szemhéj a szemre.
Minden sejtedben jelen van. A Szereteten keresztül ismerheted fel Őt."
Kellemes hétvégét kívánok!
Szeretettel:
semilin , portalguru
|
Kedves Szupernagyi!
Végre itt az ősz és nekem mostmár több időm lesz, mert mostanság teljesen végem volt.Nekem a nyaram az szinte mindig egy ostrom és alig van időm.
Mostmár lassan visszaállnak a dolgaim a helyükre és jövő nyárig ujra aktivabb leszek.
Kívánok neked nagyon kellemes, szép hétvégét!
Szeretettel: HoneyJen
|
Szőr köntöst öltő bölcshöz
Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts:
Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj.
Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz;
Ugy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk.
Értelmesben
Te ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre
Se felettébb való bolond örömökre.
Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess
Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess.
Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz
S ellenségeiden vitézül által futsz.
----------------------------------------------------------------------------------
Sok-Sok vidám perceket kivánok:)
Kati és Macsekok |
Gizuskám! Legyenek szép, nyugodt napjaid! Puszillak: Gerti |
"A maga páratlan teljességében megnyilvánuló szépség minden formája, kivétel nélkül könnyekre fakasztja az érzékeny lelket."
(Edgar Allan Poe)
Szia drága Szupernagyi!
Legyenek nagyon szép napjaid! Azért, hogy ritkán jövök nagyon sok szeretettel gondolok ám rád, ölellek, millió puszit küldök: Sissi
|
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
---------------------------------------------------------
Kellemes napot kivánok:)
Kati és Macsekok |
Kellemes napokat kívánok Kedves Szupernagyi!
Szeretettel: HoneyJen
|
Reményik Sándor - Mi mindig búcsúzunk
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsúzunk.
Szeretettel gondolok Rád, puszillak: Gerti |
Kellemes szeptemberi napot kivánok!
Kati és Macsekok |
[Későbbi] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
