"A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,-
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
Kedves Szupernagyi! Kevés energiám van mostanában, kényszerpihenőn vagyok, de azért jövök, ha tudok! Vidám, stresszmentes hetet kívánok! Ölellek: Gyöngyi
2008.10.01. 05:38
Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelműnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak.
Drága Barátaim és toplistámon regisztrált felhasználok. és leendő felhasználók. Sajnálattal közlöm veletek, valami miatt ,nem enged már be a régi toplistám. és így nemtudtam már azokat a felhasználókat engedélyezni akik regiztek nálam.Most. hogy ne veszitselek titeket. kérlek szépen újra regisztráljatok nálam. és az új buttonom elérését írjátok be .A megkapott kódnál a kép eléréséhez a buttonom tulajdonságát írd be. Ez egyszerübb is. érteni fogod.Kérlek a bannereteket a képfeltőltésre http://www.kepfeltoltes.hu/ tőltsd ..Köszönöm Luna
2008.09.28. 07:31
A bölcsességet nem kapjuk, magunknak kell felfedeznünk,
miután véget ért utazásunk a vadonban,
ahova senki nem mehet el helyettünk, amit senki nem tehet meg helyettünk,
mert a bölcsességünk éppen abban rejlik, hogy mi magunk milyennek látjuk a világot.
Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból-
Elröpült három falevél
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély-
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
( Weöres Sándor )
Kellemes hétvégét és jó pihenést kívánok, baráti szeretettel : Der Alte.
2008.09.27. 06:20
Ha valakinek nincsenek álmai, nincs többé értelme annak,
Ősz Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon
Drága Gizuskám
Nagyon szép, őszi hétvégét kívánok: millió puszim, Zsóka